who i am…

Név: Elisabeth Laila Blackwood
Becenév: Elisa, Lisa, Lis, Lizzy
Csoport Női hasonmások
Nem: nő
Titulus: evil angel
Kor: 19
Mikor és hol született: 1993. május 16., Los Angeles
Szeret: énekelni, gitározni, zenélni, olvasni, írni sétálni és bulizni
Nem szeret: unatkozni,
Kinézet: 176 cm magas, vékony, jó alakú lány vagyok. Szökés barna hajam van ami göndör, de néha napján kivasalom. A hajamat a legtöbbször kibontva hordom, valamint szinte mindig van pár fekete, zöld rózsaszín vagy valamilyen más színű tincs a hajamban. Kékeszöld szemem van amiben a zöld szín az erősebb, főleg ha dühös vagyok. Kisminkelni magam majdnem minden nap szoktam, de azért finoman bánok a festékkel. Öltözködésem a szakmámhoz illik a legjobban. Kívül belül rocker csaj vagyok. Imádom a kissé szabdalt ruhákat, a tornacsukákat, a szegecses holmikat meg az ehez hasonló dolgokat. De azért ha kell szoknyába és magassarkúba bújok és nőciskedek egy picit.
Jellem: nem vagyok kedves, sőt inkább gonosz. Általában mindig csak gonoszkodok másokkal, persze így is vannak barátaim. Híres vagyok, de ettől nem vagyok nagy képű, se öntelt, tudom hogy bármelyik pillanatban lehetek oylan mint egy másik ember, sőt most sem vagyok más mint akármelyik ember, csak egy picit többen ismerik a nevemet mint ahogy az egy átlag embernél van. Persze legbelül mélyen van egy érzékenyebb oldalam is, de azt nem szoktam mutogatni. Általában egy bulizós rocker vagyok akinek a zenélés nem csak a munkája hanem az élete és a hobbija is. A színpadon kicsit máshogy viselkedem mint máshol, ott vagyok igazán önmagam. Persze nem vagyok teljesen más ember ott sem, csak akkor otthonosabban mozgok és akkor érzem a legjobban, hogy egy tudok lenni a zenével.
Play by: Avril Lavigne

my family

Anya: Delilah Blackwood; 42; már semmilyen. Nagyon ritkán beszélünk, évente egyszer vagy kétszer csak.
Apa: Carl Blackwood; 43; vele se jobb mint az anyámmal
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -

my life

Mikor köszönök neki a szokott jelzőjével, csak a szia szót kapom válasznak. Meglep ezzel, nem is kicsit. lehet máma jó napja van, akkor szokott nyugodtabb lenni. Furcsa, hogy a cica szóra nem reagál. Mindig szokott, és azt hittem most is fog, hiszen már megszoktam, hogy visszavág valamivel, vagy azonnal földühödik. Őszintén szólva neki jól áll ha dühös, meg minden jól áll neki. „Minden jól áll neki” ??? meg vagyok húzatva az már száz. tisztába vagyok vele azt hiszem, hogy mit érzek iránta, de ilyen konkrétan még nem jutott eszembe ilyesmi gondolat. ez rémisztő. De ahogy egyre többször találkozunk egyre erősödik valami, és egyre nehezebb gonoszkodnom vagy bunkójak lennem vele. Naponta legalább találkozok vele, de van olyan helyzet mikor naponta többször is. Egy héten vagy százszor látom a folyosókon, de ha mondjuk hó naponta csak egy pillanatra látnám akkor is ugyan azok az érzések lennének bennem, csak talán még erősebben. Ilyenkor lehetne föltenni azt a kérdést, hogy akarom én-e azt, hogy belezúgjak. Hát nem is tudom… de ezen már nem is kell gondolkoznom, mert rájöttem, hogy belezúgtam. Pont egy olyan lányba aki gyűlöl. Aki megvet. De nem bánom. Megtörtént ami, és ha már ez történt biztosan így kell lennie. Hiszen egy bizonyos mértékig mindannyiunk sorsa meg van írva, és az enyémben van valami Sarah-val kapcsolatban. Viszont biztosan nem az, hogy folyton egymás agyára menjünk. Nem hinném, hogy viszonozná az érzéseimet, és szint biztos, hogy nem is fogom elmondani neki, hogy én mit érzek. Ahoz már gyáva vagyok. Az érzéseim nem éppen az a dolog amiről bárkinek, bármikor beszélek. Az az a dolog amit megtartok magamnak. Senki nem tudja mit is érzek Sarah iránt, és ugyan ki is tudná? A barátaimmal ilyenekről nem lehet beszélni hiszen fiúk vagyunk! Meg ők rögtön elmondanák neki és az iszonyat nagy égés lenne.
Megkérdezhetné tőlem bárki, hogy bátornak gondolom-e magam, és én tudnék is rá azonnal válaszolni, még hozzá ezt: Az helyzettől függ, és még attól, hogy kiért kell csinálnom valamit vagy kinek kell elmondanom valamit. Az egyik olyan személy a néhány körül akiért bármit megtennék azt hiszem Sarah. Bár neki mindent nem tudok elmondani. Hogy nézne ki eddigi kapcsolatunkat nézve, ha egyszer csak beszúrnám a beszélgetés közepébe, vagy avval mennék hozzá: Tetszel! Evvel a dologgal visszajutnánk ahoz, hogy égés!!! De inkább ne jussunk vissza, mert a végén még megint elkezdek kivesézni valamit. Azt pedig nem akarom, mert kitudja mennyire mélyülök bele a gondolataimba. Közben bárki mondhat nekem bármit, a kép elhomályosodik és semmit nem hallok, igazából csak távoli zajnak hallom akkor ha valaki vagy valakik beszélnek hozzám. Jól is nézne ki ha mereven elkezdenék magam elé bámulni, közben az én kiscicám elkezdene beszélni hozzám, majd egy idő után valószínűleg kiabálni. Akkor biztos megnéznének az erre járók, vagy egy tanár felfigyelne ránk és lebuknék. Az más kérdés, hogy a velem lévő hölgyemény akkor mit kapna, de akkor azon aggódnék én mit kapok büntetésnek, na meg persze Hayley-től mit kapnék. egy jó alapos fejmosást leszidással. Sőt lehet még a végén a lehető legtöbbször elkísérne az óráimra, mintha egy óvodás lennék. Arra aztán végkép nem vágyok. Egy kicsit megrázom a fejem, hogy tudjak koncentrálni arra ami éppen történik, nehogy gond legyen. Elfordul tőlem és inkább a tájat kezdi el nézni, és ez nekem egy lehetőséget ad arra, hogy megnézzem mit is visel máma. Nem mintha sokat látnék a ruhájából. Talár van rajta, és amiatt szinte semmit sem látok. Mikor megkérdezem nem-e lóg egy óráról, eléggé megijed. Arcáról ez tisztán lerí, és ezt csak onnan tudom, hogy felém fordítja ismét arcát. elmosolyodom azon, hogy mennyire megrémiszti ez a dolog. ennyire egy szent lenne? Mármint nem hittem volna, hogy ennyire számít neki ha nincs ott egy órán.
- Nem sokkal lehet több egynél. Szóval a te órád is bizonyára el kezdődött ahogy az enyém is. - húzódnak ajkaim immár egy sejtelmes mosolyra. Ha hirtelen elakarna futni, hogy csak apró büntetéssel ússza meg a kését, én elkapnám mielőtt még két lépést tehetne. Ezt a jelenetet csak úgy tudom elképzelni, hogy a derekánál fogom meg, és úgy emelem föl, hogy a lába ne érje el a földet, majd magamhoz húznám és átölelném jó erősen. Jó, hogy már ilyeneket is el tudok képzelni! Valami elindul bennem mikor az ő közelében vagyok. Azt nem tudom, hogy mi, de remélem elmúlik egy idő után, mert olyan ijesztő. Idegen dolog az ami most bennem lappang, és éppen ezért félek tőle. Igen félek. Mindenki fél valamitől vagy valakitől ahogy én is. ember vagyok, bármennyire is mond bárki mást. Gondolatmenetemből egy hang zökkent ki, mégpedig Sarah-é. „Ó anyám!” megszólalásán nem kicsit lepődök meg. Nem értem mire mondja. És szeretném megtudni, főleg ha velem kapcsolatos. kihajol a korláton, szinte már ki esik, és legszívesebben megfognám, hogy biztosan ne essen ki, de pont mikor közelebb lépnék hozzá állítom meg és vágom vigyázzba magam. Lazábbra veszem a dolgot és inkább egy kicsit én is kihajolok, hogy megnézzem mi is érdekli a lányt. Egy könyv. vajon mire kell neki? csak nem a naplója? De valószínűleg, mert ahogy látom kézzel írtak bele. Mikor ismét kezeibe fogja beszélni is kezd. Mosolyogva hallgatom végig szavait. Nem mondok rá inkább semmit, mert mit is tudnék? Megkérdezhetném tőle, hogy az a naplója-e, de mire mennék vele? Vagy nem mondaná meg vagy egy csomó kérdés jönne a válasz után, hogy miért érdekel meg ilyenek. Ha a naplója kíváncsi lennék arra, vajon rólam ír e bele?. Jó lenne tudni, hiszen így talán megtudhatnám mennyire is gyűlöl, vagy azt, hogy mennyire van esélyem nála. Nem mintha vágynék most egy barátnőre, de ha róla van szó, talán meggondolnám magam e téren.
A pálcájára terelődik a tekintetem, amit nem igen akar elrakni a kis drága, és még céloz is rá, hogy miattam. mit gondolhat vajon? Azt, hogy bántanám? Hát arra várhat. Puszta szóbeli szurkálódásnál többel nem akarok ártani neki. Sőt még annyira sem. De hamar a cigarettára terelődik a szó, csakis miattam. eleve azért jöttem ki, hogy rágyújtsak, és attól még, hogy Sarah itt van ez a tervem nem változik. Válaszával nem is törődve gyújtok rá, és minden egyes szaván csak mosolygok. A mosoly csak akkor törlődik le az arcomról mikor kikapja a számból a csikket. Egyenesen az arcába nézek és egy kicsit dühös pofát vágok. megfoszt a napi cigimtől! Hát ezt azért nem néztem ki volna belőle. Meg különben is miért? Azért mégiscsak a saját egészségéig aggódik és ahogy látom nem az enyémért. De nem csinálok semmit, inkább a szavak erejére hagyatkozom.
- Ide figyelj! Nekem az kell! Ha zavar elmegyek, csak add vissza! Nem hallod?! Megkímélem a drága kis egészségedet az enyém meg úgy sem érdekel téged! komolyan add már ide! Tőlem még… - nem fejezem be, mert lelöki a cigarettát a korlátról. A dohány árú zuhan lefelé a mélybe és pár másodperc után el is tűnik a szemem elől. Egy darabig a mélybe bámulók, majd szúrós pillantással Sarah-ra nézek. a lehető legközelebb megyek hozzá, majd mélyen a szemébe nézek. szánt szándékom megkérdezni, hogy ezt csak a saját egészsége miatt csinálta, vagy az enyém miatt is, de végül más szavak jönnek ki a számon.
- Mostantól tartozol egy szál cigivel. vagy ha szánt szándékod lesz ezután, hogy leszoktass, akkor tessék itt van ez… - előveszem a zsebemből a cigarettás dobozt, majd a lány felé nyújtom. - A többit meg ha akarod később megkapod tőlem. - fejezem be végül szelídebben, mert kezd egyre jobban eltölteni mámorító illata. Bármennyire is szeretnék tenni valamit most, hogy ilyen közel van hozzám, nem fogok. meg kell emberelnem magam, vagy különben itt nagy bajok lesznek. De most nincs vissza út! Egy ideig bírom még, és ha nem megyek hátrébb a végén egy nagy pofont kapok, egy olyat amit még soha nem adtak. meg sem kell kérdeznem magamtól melyik dolog a jobb. Az, hogy végre megérinthetem úgy ahogy akarom és kapom egy pofont, vagy hátrébb lépek a megfelelő időben és inkább nem csinálok semmi különöset. persze, hogy az elsőt választom, de mégis a másodikat kell majd megtennem, de egyenlőre élvezni akarom a közelségét, mámorító illatát, és látni akarom szemeit, amiknél szebb nincs a világon.